Csend a káoszban
A zajban azokat a pillanatokat keresem, amikor minden lelassul. Egy tekintetet, egy üres utcát, a rendet, amely csak egy rövid időre válik láthatóvá.
A fényképezésen keresztül a saját gondolkodásomba próbálok betekintést adni — csendet keresve a káoszban.
A művészet mindig része volt annak, ahogyan a világot megértem. Zenét szerzek, korábban festettem és rajzoltam, a fotózás pedig régóta vonzott mint egy újabb nyelv, amelyen megszólalhatok.
A street, a portré és a fekete-fehér művészi fotó áll hozzám a legközelebb. Hangulatot, fényt, formát és harmóniát keresek — rendet a körülöttünk lévő káoszban.
A képeimmel a saját belső világomba próbálok betekintést adni. Ha ez a látásmód valakit személyesen vagy egy közös munka lehetőségeként megszólít, annak örülök — de mindenekelőtt azt szeretném, hogy időt töltsön a képekkel.
A fotográfia számomra nem különálló terület. Mindaz, amivel korábban vagy ma foglalkozom, csendesen alakítja azt, hogyan figyelek.
Full stack szoftverfejlesztőként, webdesignerként és grafikusként egyszerre gondolkodom rendszerben és részletekben. A videókészítés, a 3D modellezés és vizualizáció a mozgásra, a térre és a nézőpontra tanított; az építész karon megismert ábrázoló geometria és műszaki rajz pedig ma is ott van abban, ahogyan vonalakat, arányokat és szerkezeteket keresek egy képben.
Tizenkét év hangszeres múltja után a ritmus és a csend ugyanúgy része maradt a gondolkodásomnak. Évek óta én készítem a Miss Universe Hungary gála színpadi LED-falán megjelenő művészi animációs háttereket is — ez a munka újra és újra emlékeztet arra, hogyan tud fény, forma, zene és mozgás egyetlen hangulattá összeállni.
A zajban azokat a pillanatokat keresem, amikor minden lelassul. Egy tekintetet, egy üres utcát, a rendet, amely csak egy rövid időre válik láthatóvá.
A fény számomra nem pusztán megvilágít, hanem formát és hangulatot teremt. A képen belüli egyensúly érdekel: ahogyan a vonalak, árnyékok és az emberi jelenlét egymásra találnak.
A fényképezésen keresztül a saját gondolkodásomba próbálok betekintést adni. Nem megmagyarázni szeretném, amit látok, hanem megmutatni, milyen érzés belülről nézni.
„A fotózás olyan, mint az élet:
a leghétköznapibb pillanatokban is megtalálni a szépséget.”
Ha személyesen kapcsolódsz a képekhez, vagy úgy érzed, egy közös munkában is helye lehet ennek a hangulatnak, írj nekem.